A száztornyú város

Az utolsó bejegyzést már Budapestről írom, kissé megkésve. De jobb később, mint soha. Az utolsó napok is mozgalmasan teltek.
Pénteken Kutná Horába mentünk. Miután megérkeztünk a városka szélén levő vasútállomásra, az osszáriummal, azaz a csontházzal kezdtük a látványosságok megtekintését. Jól nézett ki, de én látványosabbra számítottam.

Utána egy közeli templomba mentünk, amit éppen felújítottak. Két mártír földi maradványai vannak benne kiállítva. A csontokat a ruhának arra a részére varrták, ahol az mártírban eredetileg volt.

Hangulatos kis főtere van, de néptelen volt, amikor odaérkeztünk, visszafelé pedig egy zenekar játszott, így volt egy kis tömeg.

A Szt. Barbara katedrális felé vezető út mellett szobrok sorakoznak. Szép kilátás nyílik innen, ami ideális háttér volt csoportképhez.

A katedrálisba nem tudtunk bemenni, mert épp valami VIP rendezvény volt, de Balázs szerint nem is érné meg azt a pénzt, amit a belépőre elkérnek.

A Nepomunki Szt. János őre nagyon vicces figura volt. Teljesen extázisba esett, hogy ilyen különböző országokból jöttünk, és mindegyikünk tudott valamennyit csehül. Ezért nekünk megengedte, hogy fotózzunk. Egy halom prospektust meg képeslapot adott ingyen.

Utána lementünk az ezüstbányába, klausztrofóbiásoknak abszolút nem ajánlott. Olyan szűk járatok voltak, hogy néhol alig fértem el. Állítólag 10 szint van egymás alatt, ebből csak a legfelsőt néztük meg, mivel a mélyebb szinteket elársztotta a víz. Miután feljöttünk még egy rövid tárlat vezetés volt a korabeli bányászati módszerekről. Lehetett volna alumínium rézpénz utánzatot venni, de ezt kihagytam.

A nap folyamán betértünk jónéhány vendéglátóipari egységbe, ahol lecsúszott egy-pár sör.
Prágában egy héttel korábban volt megtartva a Múzeumok éjszakája. Afrikai, ázsiai, ausztráliai, indián életmódot bemutató múzeumot látogattunk meg. A múzeum udvarán nagy volt a tömeg, mert fesztiválszerű hangulatot csináltak a hakni-etnó zenészek. A kulturális program után elmentünk bulizni a Lucernába, ahol a 80-as, 90-es évek zenéi mentek, de a DJ nem remixelte a dolgokat, ha volt egyáltalán, és nem a Winamp shuffle-je és crossfade-je keverte a zenét.
Az utolsó este még majdnem megvertek a cseh-török meccs után, amit az Óváros téren néztünk. Miután a csehek elvesztették a meccset, nem örültek, hogy török srácok örülnek. A kis 15-éves agresszorok logikusan érveltek, hogy menjünk haza, ha nem vagyunk törökök, és örülünk a török győzelemnek. A rendőrök az egyik kiscsávót jól le is rendezték, amikor egy utcakővel akart megdobni minket. A kedélyek lenyugvása után a Chateau Rouge-ba mentünk egy jó nagy kerülővel, mert a görög csajok mentek elöl, és nem tudták az utat. Jó hangulatban telt az utolsó parti is, de korán le kellett lépnem, mivel az utolsó napra maradt még a szoba kitakarítása.
Az hazaindulás napján visszaszereztem a kauciót, így volt pénzem szuvenírt venni. Sőt még a ČVUT lakhatási támogatását is sikerült lerendezni, de azt csak júliusban kapom meg.
Balázs és Tim segített kivinni a cuccaimat a buszhoz. A búcsúzás után a buszon feltettem magamnak az összegző kérdést, hogy vajon melyik városban élnék szívesebben. Mindkettő mellett és ellen is tudtam érveket felsorakoztatni. De egyik sem volt olyan súlyú, hogy kizárja a másikat. Szóval, ha megakarod tudni, hogy te melyikben élnél mindenképpen próbáld ki mindkettőt!

Tegnapi napom a terveknek megfelelően alakult. A Szent Szív templomba általában nem lehet bemenni, így nem volt probléma, hogy este néztük meg, mert nem volt kisebb esély a bejutásra. Mindenesetre eléggé sajátságos a kinézete a templomnak.

A tv-torony 93 méter magas kilátójához gyorsan felértünk lifttel. Szép kilátás nyílt az éjszakai Prágára, de nekem az volt az érzésem, hogy Budapest fényei sokkal látványosabbak lennének, ha lenne egy ilyen tornyunk. A tv-torony lábain négykézláb függőlegese mászó pólyások vannak. Ez az installáció átmenetinek indult, de végleges lett belőle. A fotók alapján sokkal kisebbeknek tűntek a babák.
A tv torony utána Chateau Rouge-ba mentünk, ahol a legalsó szinten elég nyomi rockot játszottak. A középső szinten már jobb zenét játszottak. Itt sikerült eljátszani, hogy egy nyitott raktár ajtóval szemben beszélgettünk Timmel, és egy csomóan, akik a wc-t keresték azt hitték, hogy mi is oda várunk. Jó volt szórakozni azon, hogy percenként jött valaki, és nézett be a raktárba. Lehet, hogy a sztori humoros volta, nem jön át, de azért elég vicces volt látni a részeg embereket, hogyan próbálnak meggyőződni arról, hogy ez most tényleg nem a wc
A mai napon sikerült még elkapni az ecology tanárt, így már minden jegyem bekerült az indexembe. Holnap muszáj lesz kivernem a nemzetközi osztályból a transcript of records-ot, mert amíg nem kaptam kézhez, semmit nem tudok csinálni otthon.
A mai nap kiadási oldalán szerepel még 383 korona, cserébe a bevételi oldalon egy buszjegy, aminek segítségével hétfő éjfélre már Budapest útjait fogom taposni. Még időben lelépek, mielőtt bevezetnék a közterületen való italfogyasztás tilalmát… A bevételi oldalhoz számítható még a Mucha múzeumban tett látogatásom. Korszakalkotó plakátokat készített, aki szereti a fantasy regények illusztrációit, azoknak biztos tetszeni fog. Szerintem a fantasy-illusztrátorok sokat ötletet merítettek a művészetéből.
Az este folyamán feláldoztam a már úgyis használhatatlan számológépemet, és feltaláltam a scrabble egy nörd változatát. A gombokból kell minél hosszabb, helyes egyenlőséget kirakni.

Úgy látom nem sikerült tartanom a tegnapi post tömörségét. De talán ennyit még hajlandó valaki elolvasni.

Szívem rózsalugasába birodalmi lépegetőként taposott a felismerés, hogy felesleges már tartós tejet vennem. Úgyhogy bele is vetem magam a kultúrába. Ma este Timmel körülnézünk a Szent Szív templomnál, kinézünk a tv toronyból, benézünk a Chateau Rougeba. A Kutna Horai túrának megszervezése végső fázisába érkezett. Ezzel jóval hatékonyabb vagyok, mint Şe, aki már egy hónapja szervezi a plzeňi túráját, de még hozzávetőleges időpontot se tűzött ki.
Apropó, péntek éjszaka óta nem is láttam, amikoris jó villamos megállóban várakoztunk, ő úgy gondolta, hogy tud egy rövidebb utat és elkóválygott. Az a parti is jól sikerült először a PopoCafePetlben sangriázással kezdtünk (persze a strahovi bemelegítés után), majd a Futurumban folytattuk az estét. Mindkét hely nagyon jó.
A félév lezárása nem lesz olyan akadálymentes, mint hogy gondoltam, mert az egyetlen személy, aki ki tudja állítani a transcript of records-omat holnaptól egy hétre szabadságra megy, így csak postán fogom megkapni. Ha minden jól megy, akkor a mai vizsgámat is sikeresen zártam, ezzel utoljára vizsgáztam a jövőbeni záróvizsgák kivételével.
Mivel valszeg egy hét múlva már úton leszek Budapestre, már nem kell sokat várnotok, az utolsó részekig. Gondolom most is tövig rágtátok a körmötöket a sok izgalomtól.
És igen, végre sikerült olyan rövid bejegyzést írnom, hogy nem kell görgetni. Lényeg kiemelés csillagos ötös és egy virtuális vállveregetés.

Hétfőn és szerdán átestem két vizsgámon. TV-s tanár persze megmondta, hogy még mindig nem tudom rendesen az MPEG-2 kódolót, de ettől nem érzem magam kevesebbnek. A héten tovább folytattam a müncheni melónak az előkészületeit, például fotót retusáltam a CV-mhez. Valahogy rólam nem lehet normális képet lőni. A legjobb képen, amit találtam, kancsalnak nézek ki, pedig legjobb tudomásom szerint nem vagyok az. Ezt sajnos a painttel nem tudtam retusálni.
Tegnap megcsináltuk Balázzsal az economy-s házit, utána kulturális programként elmentünk inni egyet a Strahovba Şevel és Nazimmal, a görög haverjával. Már este volt, amikor a kulturális program folytatásaként megnéztük a Máltai Lovagrend templomát, és mellette lévő John Lennon falat.

A Kafka múzeum kertjében két pisilős szobor volt, mellette egy új BMW M3 reflektorfényben kiállítva. Először nem volt tiszta az összefüggés, aztán amikor az étterem árlapját megnéztük világos lett, ugyanis a legolcsóbb leves kb. 2600Ft volt, és egyes borok palackját 36000Ft-nak megfelelő valutáért vesztegették. Amúgy vicces volt, hogy mozogtak a szobrok, forgatták a csípőjüket, stb…

Utána átvillamosoztunk a Výstavištěre, ahol a sör-fesztivált is tartották. Ezt a területet a Stromovka parkból választották le, mintegy 100 éve, hogy egy nagyszabású kiállítási területet hozzanak rajta létre. A fő csarnok mögött van a Křižik-féle zenélő szökőkút. Ahova be is ültünk egy Csajkovszkij darabra.

Sokkal nagyobb, lenyűgözőbb a szökőkút, mint amire számítottam. Remekül megtervezett fényekkel. Vízpárából képzett falra vetítettek. Néha hiányoltam, hogy a zene és látvány nagyobb összhangját.

Sajnos már kevesebb, mint 10 napom van hátra, így a drezdai kiruccanásom valószínűleg elmarad, de helyette intenzíven szervezem Kutná Horaba a túrát.

Pár napja beköszöntött a nyár Prágában, a hőség néha elviselhetetlen. De az igazi nyarat egy másik országban fogom tölteni. A bajorok földjére megyek, hogy napszámba adjam a fejem. Münchenben fogok biteket bébiszittelni, illetve az őszi félévben a diplomámat is kint írom. A németnyelvtudásom első csíráit az olyan alapszavak képezik, mint Kreisverwaltungsreferat és Lohnsteuerkarte. Az elmúlt hetem azzal telt, hogy albérletet kerestem. Persze emellett tanulnom is kellett, amire nem volt mindig időm, ezért a TV vizsgát újra kell próbálnom szerdán, de a tanár megígérte, hogy nem buktat meg. Eddig minden tárgyból megvan az aláírás, kivéve az Ecology & Economy-t, de ezt nem sietjük el Balázzsal. Ugyanis egy esszét kell írni egy szabadonválasztott témáról. Mivel a vizsgán is oda lehet adni a tanárnak, ezért nem is adjuk oda korábban, mert még elolvasná. Az eddigi eredményeim elég jók, már 11 kredittel büszkélkedhetek. Most arra koncentrálok, hogy minél korábban be tudjam fejezni a vizsgaidőszakot, hogy tudjak mindenfélét intézni a müncheni melóval, albival kapcsolatban, illetve az Erasmust lezárni, tárgyakat elismertetni.
A héten a sok dolgom miatt lemaradtam egy jó kis crash-test-ről. Pedig érdekes lett volna A sörfesztivált meg szkippeltük, mert elég borsos beugrót kérnek, és utána még a sörök is drágák. A napi két-három zenei produkció 5-kor kezdődik, ami érthetetlenül korai. Viszont az egész kóceráj éjfélkor bezár, ami megintcsak szokatlan. De nem bánom, mert az Oktoberfest idején Münchenben leszek.
Tegnap megünnepeltük Köse szülinapját egy barbeque-zással, ami már heti rutinná kezd válni. Utána Kumars-szal és Balázzsal elmentünk a Cross-bar-ba. Az enteriör steampunk hangulatú, ugyanis a tulaj egymaga barkácsolta egy fémhulladéklerakat kínálatából. A falat az egyik tánctéren alaplapok borították, de a designolásnál kuplungokat, vasalókat, kompresszorokat is felhasználtak. Ez az egész Kumars-ot a Mátrix világára emlékeztette. A vendégsereg eléggé változatos volt, a zebra-csíkos kertésznadrágos lánykától a rasztamanokon és szandálos, szemüvegpántos nördökön át a kiöregedett, kopasz fejtetkósig. Mivel péntek este volt, ezért arra számítottunk, hogy sokkal többen lesznek, de bőven volt még szabad hely, a pultnál nem is volt sor egyáltalán.
Ma erős honvágy tört rám, de emellett úgy érzem, hogy nem láttam még elég mindent Prágából, és főleg Csehországból. Megpróbáltam összeszedni a legfontosabb hiányosságaimat Prágát illetően: John Lennon-fal, a TV-torony, a Křižík szökőkút, meg 1-2 templom.

A vizsga előtti napon tanulnom kéne, de akkorát kajáltam az előbb, hogy erre momentán képtelen vagyok, így billentyűzetet ragadtam, és nekifogtam eme post megírásának. Ráadásul életemben először teljes mondatban helyesen rendeltem az étteremben.
Először is régi hiányosságomat pótlom, úgyhogy íme a country prezire készített egyik videó:
Filmforgatás az előző héten befejeződött, de most már megint itt vannak. Állítólag csak máig, de kezdem azt hinni, hogy még visszajönnek. A következő filmecskét a kolimból vették fel, ennek a legrosszabb a minősége:
A Sinkule koliban is vannak önkéntes operatőrök:

Még:



Szóval ilyen hangzavarban nem egyszerű tanulni sem.
A hetem első fele mozgalmas volt. Kaptam egy e-mail-t, hogy lehetőség van két hétre kimenni Oroszországba, és a részletekről a Masaryk koliban a fogunk többet meg tudni. Oda is mentem időben. A cseljabinszki egyetem rektora volt a főszónok. Hasonlít kicsit Putyinra, de ő alig tudott angolul. Már azon gondolkoztam, hogy a kezébe nyomok egy white-board markert, hátha activity-zéssel hatékonyabb a kommunikáció. Amikor beszélt, akkor is arról, hogy az Urálban milyen jókat lehet kirándulni, meg milyen támogatást kap az egyetemük az orosz államtól. Szóval semmi konkrétum nem hangzott el. Kis késéssel befutott a ČVUT nemzetközi osztályának vezetője, és utána rögtön ki is derült, hogy teljesen kiforratlan még ez a terv. Hol nyári egyetemről, hogy egy szemeszteres programról beszéltek. Tőlünk kérdezgették, hogy mikor akarunk menni, hány hétre stb. Az is kiderült, hogy leginkább nem nekünk szólt az ajánlat, hanem cseh diákok számára, mert az egyetem, csak őket tudja támogatni. Azt mondták, hogy következő napra kiderülnek a részletek, de azóta se. Kicsit kellemetlen helyzet volt hallgatóság tagjaként is, hogy senkinek nincs semmi mondani valója, mert még nincs konkrét megállapodás, még eltérő vélemények vannak, és nem akartak a közönség előtt vitatkozni. Közben a nyelvet is váltogatták, nehéz volt követni, például, hogy hol váltottak oroszról csehre. Azért ez a kellemetlen helyzet nem fog álmatlanságot okozni, amely ellen mellesleg már kifejlesztettem egy jó technikát: csehül számolom a bárányokat.
Hétfő este elmentem röpizni, ahol az oroszok azt mondták, hogy szerintük nem éri meg Cseljabinszkbe menni. Volt persze, aki inkább elzárkózott a válaszadástól és csak annyit mondott, hogy inkább Szentpétervárt nézzük meg. Valószínűleg tényleg nem érdemes odamenni, mert azt mondta az egyik srác, hogy minden viccben a Cseljabinszkiak szerepelnek.
A héten folyamatosan vizsgákra készülök, illetve házikat csinálok. Szerdán a operációs rendszerek tanár végülis elfogadta a korábbi házimat, ráadásul maximum ponttal, szóval megérte a panaszlevél. A tanulásba belefér egy kis lazítás is, szóval megint voltunk szaunázni, elhívtam Timet is. Tetszett neki, kicsit hitetlenkedve hallgattam, hogy most volt életében másodszor szaunában.
Most megyek vissza tanulni, mert a lelkiismeretem mennydörgő tekintettel és korbáccsal áll mögöttem.

Szombat délelőttöt átaludtam, így délután álltunk neki a complex quality control házi befejezésének Kate-tel, amit el is készítettünk, és már elő is adtam. Így hétfőn meg is szereztem az első aláírásomat. A gyakorlatvezető, mintha nem is járt volna egyetemre, megkérdezte Benjamint, hogy mit kell és hova írnia. Na de vissza szombatra. Elmentem a buszpályaudvarra, ahol Athanasia, Ellen, Voula és Balázs a jegyeket vették meg, ugyanis vasárnapra Česky Krumlovot terveztünk. Voulával éppen csak találkoztam, mert ő akkor vált el a többiektől. Onnan mentünk tovább a főpályaudvarra, hogy visszafelé megvegyük a vonatjegyeket, ugyanis a buszra nem volt hely visszafelé. Ezután a csajok mentek a Strahov koliba, mert már kezdődött a barbeque-zás. Nem tudom kinek az ötlete volt a délután 5 órai kezdés, de szerintem 8 előtt senki nem volt ott. Balázzsal ezalatt elmentünk ebédelni majd bevásárolni, persze barbeque-szószt elfelejtettünk venni, de sebaj.
Utána elmentem találkozni Danielával. Könnyebb volt szakítanom, mint sejtettem. Utána mentem barbeque-zni a Strahovba. Ez a koli tök jó helyen van, közel a Petřin-toronyhoz, jó levegővel, és erre egy hotellánc is rájött. Ezért 5 év múlva lebontják az egész legalább 10 épületből álló koli-komplexumot. De amíg áll, addig is egy nagyon jót buliztunk. Két óra körül úgy döntöttünk, hogy jobb lesz egy kicsit aludni, eztán a Strahovtól egészen a kolinkig gyalogoltunk, mert gyorsabb volt, mint megvárni az éjszakai villamost. Hazafelé összefutottunk néhány francia sráccal, akik akkor mentek a Mischmasch-ba. Magamban konstatáltam, hogy nem csukták le Simont. Ugyanis az első eligazításon még az Orientation Weeken mondták, hogy minden félévben van, hogy valakit lecsuknak. Én akkor rá gondoltam, mint legfőbb esélyes. Az előző héten lett is volna rá esély, ugyanis láttam, ahogy rendőrök szállítják le a villamosról, mert túl hangosan tombolt. De úgy látszik csak a személyazonosságát nézték meg. Nem lett volna kár érte, ha lesittelik.
Néhány óra alvás után kelhettem is, mivel mentünk Česky Krumlovba. Hans-szal összefutottunk a metrómegállóban, aki még mindig részeg volt a tegnapi barbeque-zástól, és ennek következményeként rosszul mérte fel a villamoson a kapaszkodó pozícióját, és lefejelte, de nem igazán zavarta, hogy vérzik a feje.
A távolsági buszon, mely meglepetésünkre egy Student Agency-s modern járat volt, a Tmavomodrý svet-et (Dark Blue World) vetítették, amely filmre elég büszkék a csehek, nem alaptalanul, hiszen sikerült egy nem sablonos második világháborús filmet készíteniük. Majd a film vége után néhány részt levetítettek a Jóbarátokból, ami zseniális ötlet, ugyanis már nem lett volna idő, egy újabb film végig nézésére.
A túrára elég nagy társaságot hoztunk össze. 17-en voltunk, de mivel nem volt hely mindenkinek az első buszon, ezért két busszal mentünk. Ez Bünjaminnak jó volt, mert nem utazott egyedül, ugyanis lekéste az első járatot, és még tudott jegyet venni a másodikra. Oskar és két haverja is csak az első piros lámpánál érték utol a buszt, de sikerült felszállniuk.

Amikor megérkeztünk kissé szétszóródott a társaság, mi először egy kis reggelivel kezdtünk az Eggenberg sörgyár mellett. De sajnos nem kérdeztük meg, hogy mikor lesz angol idegenvezetés. De erről majd később. Szóval bementünk a várba. A várárokban három medve hedózott, láthatóan megszokták, hogy nem kell megvédeniük a várat a jött-mentektől. A várudvarba és a kertbe való bejutásért nem kell fizetni, de a toronyba és a vár múzeumként szolgáló részéért kellett. A toronyból szép kilátás tárult elénk.

Česky Krumlovban sok magyar turista volt, ugyanis a pünkösdi hosszú hétvégére eljöttek Csehországba nyaralni. A várudvarban összefutottunk egy görög turistacsoporttal, ahova Athanasia beépült, majd lefordította, amit a várról kell tudni. A várkertben van egy szabadtéri színház, melynek a jellegzetessége, hogy van ugyan egy kijelölt színpad, de a nézőtér forgatható, és mindig arra fordul, amerre az aktuális jelenetet játsszák. A nézőtér alatt van egy kis büfé. Ezen a ponton meg kell emlékeznem a cseh vendéglátás sajátosságairól, a bunkó pincérekről. Most, hogy a legtöbbünk csak jégkrémet evett, szószerint kirángatták alólunk a széket. De a többi akkumulálódott sérelmemet is most öntöm írásba. Volt olyan, hogy a pincér a másik asztalról leszedett tányérokat a mi asztalunkra rakta le, amíg valami mást matatott. Az már lassan fel se tűnik, hogy elfelejtenek evőeszközt hozni. Az is előfordult, hogy a pincérnő már nyújtotta az étlapokat, de visszahúzta, és egy másik éppen helyetfoglaló társaságnak adta.
Miután kipanaszkodtam magam, visszatérek a kertre. A kert rendezett, a nálunk is meg szokott növényekkel. Nagy szélcsend volt, a még a szökőkút közvetlen közelében sem volt érezhető a hűsítő párája. Szerencsére egész nap szép, napos idő volt. Egy kicsit le is barnultam.

A kert megnézése után Athanasiával és Ellennel bementem a múzeumba. Az idegenvezető srác jól beszélt angolul, és csak az érdekes részeket mondta el a vár történelmének. Sok berendezési tárgy maradt érintetlenül. Ezek közül az egyik leglátványosabb egy aranyozott hintó. Bár belegondolva ez nem is berendezési tárgy. Szóval az egyik nemes a pápa kedvében akart járni és megrakta eme szekeret mindenféle ajándékkal… Röviden korrumpálta a pápát.
Már egy csomó kazettás mennyezetet láttam, itt megcsodálhattam még egyet. Egy tisztességes várhoz tartozik szellem is, aki az alábbi képen látható. Ha ezt a szellemet látod, nézd meg jól a sálja színét, ugyanis abból kikövetkeztethető a jövő. Nem túl bonyolult, mondhatni eléggé sematikus: ha fehér a sál, születés vagy házasság lesz, ha fekete, akkor valaki meghal, ha vörös, akkor – nem hiszitek el -, de tűz fog kiütni a kastélyban.

Volt jól berendezett melegítő konyha, ami jobban felszerelt, mint a kolis konyhánk, ugyanis abban volt már a mikrohullámú-sütő ősének számító berendezés. (Szolga-tüzelésű kajamelegítő-kemence)

A múzeum utolsó terme a bálterem volt, melynek a fala ötletesen ki volt festve, egy álarcos-bált ábrázolt. Természetesen ez nem az eredeti körülbelül 250 éves festék, hanem már restaurált.

A tárlatvezetés után megkerestük a többieket. Egy étteremben meg is találtuk őket, de mivel egy vegetáriánus étterembe mentek be, nagy részük nem evett, ezért egy másik hely után néztünk. Közben a belvárost megnéztük, nem nagy hely gyorsan be lehet járni. Találtunk is egy jó kajáldát a Moldva partján. Az árakra nem panaszkodhatunk, mivel itt a prágai árakhoz képest minden restauracéban elég olcsón lehetett enni.
A folyó megint emlékeztetett, hogy már itt van a vízitúra-szezon. Sok evezős volt a vízen. Kenusok, raftosok. Látszott rajtuk, hogy nem mind gyakorlott vízitúrás. Jó lenne lejönni a Moldvának ezen a szakaszán, mert nagyon szép. Ez a rész tavasszal ajánlott a leginkább, de mire megcsinálom a maradék házijaimat már június lesz.

Az ebéd után megnéztünk egy templomot, majd a sörgyár felé vettük az irányt. Közben a török srácok megtanítottak a legfontosabb török szavakra, már olyan jól káromkodok törökül, hogy elmehetnék egri várvédőnek. A sörgyár utolsó angol tárlatvezetését lekéstük, ami nem csoda, hiszen 12:30-kor volt. Viszont volt véletlenül összefutottunk egy magyar idegen vezetővel, aki elmondta volna angolul is nekünk, de pofátlanul magas árat kért érte. Szóval nem mentünk be, így a két sört, ami a jegy árába beleszámított volna, a sörgyár melletti sörözőben költöttük el. Közben jót dumáltunk, és szórakoztunk a vicces kutyákon. Lehet, hogy az egyik megérezte, hogy rajtuk szórakozunk, és lepisilte a hátizsákomat, de már kimostam

A belvároson kívül nincs semmi a Česky Krumlovban. Este a vonatra várva kifosztottuk a restit kajakészletét, ugyanis a négyórás útra fel kellett készülni. A kajakészlet egy zacskó ropiból és néhány szelet csokiból állt. Visszaérkezvén a prágai fő-pályaudvarra éppen elértük az utolsó metrót. Szórakoztató látvány volt a görög csajokat tűsarkúban futni. Összességében ez volt eddig a legjobb túra.
Hétfőn elmentünk röplabdázni, a szemeszter vége felé már nem voltunk olyan sokan, így tudtunk normálisan játszani. Utána a Masaryk aljában megittuk a megérdemelt söreinket. Kedden megcsináltam a unixos házimat, ami persze tök lassú, mert milyen is legyen egy rekurzív bash program, de legalább hasznos. Az órák után megbeszéltük, hogy a szerdai szünetet kihasználjuk és elmegyünk a Karlštejnbe. Kezdetben csak négyen voltunk Timmel, Nikos-szal és Balázzsal, mert Cem azt hitte, hogy este fél kilenckor találkozunk, Eray meg egyszerűen elaludt. Nikos két haverja, Kumars és Jonathan, dél körül megjelent Karlštejnben. Szóval jót söröztünk így hatosban a vár megnézése után.

A vár nem volt annyira izgalmas belülről, mint Česky Krumlov vára, de kívülről nagyon jól nézett ki. Az öregtoronyba nem sikerült bejutnunk, mint a huszitáknak és a svédeknek, pedig ők határozottabban léptek fel. Most csak egyszerűen nem volt oda tárlatvezetés. Viszont láttuk a királyi koronát. Nekem az a gyanúm, hogy ez csak egy másolat, mert nem volt nagyon bebiztosítva. Az idegenvezető mondta, hogy három relikvia-korona van a világon. Azt alig bírtam kihúzni belőle, hogy Rómában és Budapesten van a másik kettő.
A kilátás gyönyörű a várból, de ha ajánlanom kellene, akkor Česky Krumlovot javasolnám Karlštejn helyett.

Ebéd közben eleredt az eső, a vasútállomás felé tartva megálltunk, hogy villámot fotózzunk.

Így néz ki az ég villámlás után 0,4 másodperccel.

A vasútállomásra érkezés után. Nikos haverjai eldöntötték, hogy elmentek Berounba megnézni mi van ott (már tudom, hogy semmi). Mi azalatt söröztünk.
Csütörtökön a szemeszter utolsó ISC által szervezett partija volt, a Boat party. A fél napot kalózos öltözékek beszerzésével töltöttük. A Főpályaudvarnál lévő second-hand shopban nem volt semmi hasznosítható, egy másik, amit megnéztünk, meg tök drága volt. Végül sikerült a Tescóból az utolsó előtti kalózos gyerek kiegészítő-készletet beszerezni. Másnak is ez jutott eszébe, úgyhogy volt egy csomó ugyanúgy kinéző kalóz, ami egy kicsit vicces. A hajón aztán nagy tömeg volt. Nem igazán volt kedvem partizni, de Lutz-cal megittunk egy-egy abszintot és utána már volt kedvem, csak az este többi része homályos. Többek között nem emlékszem a country presentation díjkiosztóra. Csak később tudtam meg, hogy nem kerültünk be az első három közé. Finnország szerintem csak azért nyert, mert a legutolsó prezentáció volt az övék és arra még emlékezett a zsűri, mert a szerver, ahova az anyagokat elvileg fel kellett volna tölteni, nem üzemel, így nem volt, ami felidézze az emlékeiket. Valamint az se rémlik, hogy mitől lett olyan koszos a kabátom. Hajnali negyed hatkor értünk a kolinkhoz, amikor összefutottunk Jonathannal, aki éppen boltból jött, mert felkelt, hogy levest főzzön magának, majd ment vissza lefeküdni. Nekem furcsák ezek a franciák!
Pénteken érthető módon nem voltam alkalmas semmire, mert délután kettő után keltem. Tegnap Balázzsal próbáltuk összerakni az ecology and economy házit. Már egy oldal elkészült a hatból, amikor már nagyon untuk, akkor írt Jeremy, hogy menjünk el sörözni valahova. Így is tettünk. A hely, ahova Jeremy-t elvittük, már lassan a törzshelyünkké válik, ugyanis Prágában szokatlan módon ez a söröző hajnali egyig nyitva van, és nagyon jó a sör, és nagy adag kaját adnak, és hangulatosan berendezett, nem zsúfolt hely. Szóval a lehetséges pozitívumok nagy részét birtokolja. Amikor megéheztünk kértünk egy étlapot, de csak valami kis adagot akartunk enni. Viszont nem találtunk semmi ilyesmit a menün, de azért bepróbálkoztunk, és kértünk egy-egy kolbászt. Akkora adagot kaptunk, hogy csak ámultunk. Vagy húsz szál kolbász volt a tányérjainkon. Zárás után még átmentünk egy másik helyre meginni egy sört. Ez egy tipikus játékterem-bár, amiből nagyon sok van Prágában. A sör itt drága volt, és nem is ízlett annyira, de még mindig jobb volt, mint a magyar sörök.
Most meg neki állok az operációs rendszerek házimnak, hátha a tanár jófej lesz. Mert én jófej leszek, és megadok minden lehetőséget neki arra, hogy átengedjen
Közben tervezem, hogy mikor lenne jó a Drezdai kiruccanás, ugyanis Tim megkérdezte az drezdai haverjait, akik egy albérletben laknak, hogy elcsövezhetek-e Balázzsal náluk 1-2 éjszakára. Szóval adott ez a lehetőség, nem akarjuk kihagyni.

Még mielőtt belekezdenék újabb maratoni postomba, melynek az elmúlt 19 nap lesz a témája, büszkén jelenthetem, hogy határozottan nő a blogom látogatottsága. Ugyanis újra működik a statisztikája az oldalamnak. Biztos beijedtek, hogy múltkor említettem.
Az első négy napon nem csináltam semmit, mert meghalt apa-ági Nagypapám. Idén nyáron lett volna nyolcvan éves. Béke poraira!
A gyászom alatt az egyetem felé lévő kötelezettségeimnek eleget kellett tennem, ami nem egészen sikerült. Ugyanis az egyik házit szerdán kellett bemutatni, és előtte lévő vasárnap feltölteni egy szerverre. Ebből a második nem sikerült, mivel csak szerda hajnalban lettem kész vele. De ezzel nem én voltam egyedül. A tanár volt olyan jó fej, és meg se nézte a házinkat, ami azt jelenti, hogy aláírás ágyő. Pedig a szerveren nem történt semmi a házival, úgyhogy semmi értelme nem volt ennek. Tavaly pedig elfogadta az ilyen, sőt ennél nagyobb késéseket is. Hiába próbáltunk érvelni, ő egyszer csak szó nélkül távozott, ami elég nagy pofátlanság volt. Bár mondta, hogy lehet, hogy fog kivételt tenni. De valószínűleg nem fog, mivel bepanaszoltuk ezt az eljárást néhány spanyol fickóval. De nem történt semmi. Eddig.
Nagypapám temetésére hazamentem Budapestre, a buszpályaudvaron összetalálkoztam Carole-lal, az egyik kanadai csajjal, aki a pasijával Budapestre tartott. Carole már két hete is járt Budapesten, de most a pasijának is megmutatja, aki nem Prágában tanul, csak látogatni jött hozzá. Segítettem nekik összeszedni a látnivalókat, amik még kimaradtak. Úgy látszik elég jól sikerült a country-presentation-ünk. Aki járt már ott, mindenkinek tetszett és ez egy lavinát indított be. A múlt hétvégén Benjaminék voltak ott, valami szabadtéri koncertre elvetődtek, amit nagyon élveztek. A hajléktalanok számát viszont sokallták. Amikor Tobiasék voltak ott, akkor dícsérte a magyarok segítőkészségét. Ezen a hétvégén a mexikóiak (sztereotipikusan a háromból kettő Juan Manuel, a harmadik Juan Pablo) mennek, remélem nem lesz gond a szállásukkal, mert elég gyanús helyet néztek ki.
Pénteken temetésre mentünk. Szombat estére összehoztam egy beszélgetést a Holdudvarban. Vasárnap pedig kipihentem a magyar sör okozta traumát. Hétfő reggel indultam vissza. Amikor visszaértem azt hittem, hogy az a nyári időjárás már végig marad. Ehelyett voltak elég esős napok. Szóval itt még létezik olyan, hogy tavasz. Hétfő este még elrángattak a Café Lingeába, pedig elég fáradt voltam. Ott megismerkedtem többek között két magyar lánnyal, akik panaszkodtak, hogy már csak másfél hetük van itt Prágában. Ott volt még Roberto, aki spanyol, ennek megfelelően mindig más csajjal látni. Szóval az Erasmus program a sztereotípiák megerősödésítését is beírhatná a céljai közé, a hallgatói mobilitás mellé. Már vannak modern mondásaink: Ha óra előtt olaszokkal találkozol, ne csodálkozz, hogy elkésel.
Kedden filmforgatás kezdődött a mi kis utcánkban. Vigyázat spoiler! A Darksky nevű GI Joe adaptáció helyszíne lett a Zikova utca, pontosabban a Rue de la Universitaire, ahogy a minden kis részletre figyelő kellékesek lecserélték. Érdekes közelről látni, hogy hogyan készül egy ilyen film, de az nem az igazi, hogy néha negyed órát kell várni, hogy kimehessek a koliból. Persze már rutinosan kidumálom magamat, hogy halaszthatatlan dolgom van, vagy éppen semmi emberi nyelven nem beszélek. A boltok az utcában ugyanúgy üzemelnek, de a tábláikat is lecserélték franciára. Minden olyan dolgot, ami arra utal, hogy Csehországban vagyunk letakartak. Már egy tucat autót törtek totálkárosra vagy gyújtottak ki a forgatás alatt. Sajnos több, mint egy évet kell várni, hogy kiderüljön, hogy élőnek tűnik-e a bábú, aki egy Hummer alján kapaszkodik.
Este megint nation2nation parti a Kamikazéban, ami továbbra is nagyon jó hely. Ma volt a közgázos country prezis és egyéb díjkiosztó, és a magyar-előadás is top 3-ban volt, ami a Balázs szerint a mi előadásunk kiherélt változata volt. Ez jó előjel, a mi esélyeinkre. Szerdán a csehek nagy boszorkányégetős ünnepe van, ami nem mindig szerdán van, hanem mindig április utolsó napján. Ezt a népszokást a németek és a svédek is tartják. Tobias jól értesültnek látszott, és azt mondta, hogy az Olšanské náměstínél lesz egy nagy fesztivál, de két söröző és egy olajoshordóban égő tűz illetve egy zenekar volt az egész fesztivál. Mint később megtudtuk Divoká Šárkán volt egy nagy fesztivál. Mindenesetre, amikor látszott, hogy az nem lesz ott igazi buli elmentünk a Masaryk koliba a country presentation végére, de akkor indult a nép a Meccába, ami szerdánként ingyenes. Ez egy olyan diszkó, amiből egy alkalom bőven elég volt, túlzsúfoltság-szar zene varázslatos kombinációval gyorsan belopta magát a szívembe (nem). Prága külső és belső építészetéről szóló könyvemben, ez még egy bár és étterem volt, melyet érdemesnek találtak megemlíteni, de azóta a falakat feketére festették és az érdekes formákat eltüntették, az ülőalkalmatosságok kárpitját is feketére cserélték. Tehát csak ezért nem éri meg elnézni oda. Amikor egy óra körül jöttünk ki, filmsztárnak éreztem magam, ugyanis annyian akartak bejönni, hogy csak a biztonsági őrök árnyékában lehetett kijutni.
A majális nem akkora ünnep náluk, mint az előző nap. Csak öreg komcsik demonstráltak, de nem volt városligeti hakni-partihoz hasonló dolog. Şe megjósolta, hogy náluk – Isztambulban – verekedés lesz egy betiltott tüntesés miatt, ami be is jött. Délben összeültem Kate-tel, hogy megcsináljuk a complex quality controlos házit, amiről azt hittük, hogy be is fejeztük, de mint hétfőn kiderült nem volt elég, amit csináltunk. Az egész hetes partizás után jól jött este a relaxálás a Diplomat hotelben, viszont dumálni nem tudtam, mert rajtam kívül most csak négy cseh volt, akik nem akartak angolul beszélgetni, szóval unatkoztam, de jót szórakoztam a szolgáltások árlistáján: sauna, wellness, fitness, thai massage, private action (massage not included). Furcsa, hogy az utolsó két tétel nagyságrendileg ugyanannyiba kerül.
Pénteken randiztam Danielával, egy cseh közgázos csajjal. Össze is jöttünk, de már akkor éreztem, hogy nem az esetem, és nem lesz hosszú kapcsolat. Mivel most írja a BSc-s diplomáját, ezért legközelebb csak csütörtökön találkoztunk. Valószínűleg legközelebb megmondom, hogy vége.
A hétvégén tanulni akartam, de valahogy nem sikerült olyan intenzívre, ahogy szerettem volna. Viszont rájöttünk Balázzsal, hogyha mindig új helyet akarunk felfedezni, akkor már nagyon messze kell gyalogolni, és azért három órát ebédre szánni luxus.
Hétfőn korán keltem (fél 10-kor), hogy elmenjek a Národní Muzeumba, ami minden hónap első hétvégéjén ingyenes. Szóval megnéztem egy csomó ásványt, egy csomó őskori leletet, egy csomó kitömött állatot. Sokkal kényelmesebb volt, mint az állatkert, mert az állatok nem bújtak el állandóan, így nem kellett órákon át keresgélni, valamint nem kell annyit gyalogolni, az állatok között, ugyanis a táplálék-lánc szomszédos láncszemei is lehetnek egy vitrinben. Némelyik állat előtt úgy álltam, mint az európai tudósok, amikor először láttak kacsacsőrű emlőst. (“Ilyen állat márpedig nincsen!”) Egy dél-afrikai köztársaságbeli fickóval találkoztam a múzeumban, kiderült, hogy ugyanannyit tud Magyarország történelméről, mint én az ő hazájáéról. Pedig ő járt is Budapesten egy héttel korábban.
Este Café Lingea volt megint. Még jó, hogy Balázzsal megnéztük, hogy hova is megyünk, mert a szervező nem talált volna oda. Először rossz irányba szálltunk volna fel a villamosra, de lebeszéltük róla. Ezután egy megállóval túlmentünk. És amikor mi már láttuk célt, akkor is rossz irányba gyalogolt volna. A cél az Escobaras volt, ami egy kellemes hely, van egy rakás biliárdasztal, és nem is drága. Itt nem ugyanaz a cseh átlagkocsma-belső van, hanem egy modern enteriör, ami a világon gyakorlatilag bárhol lehetett volna. Mivel nem volt túl izgi a társaság, ezért egy Fernet és két sör után írtam sms-t Timnek, hogy csatlakozunk Balázzsal hozzá, és hogy találkozzunk az Anděli bevásárlóközpontban a mozinál. Hihetetlen a német precizitás, még arra se számítottunk megérkezik, de ő már bocsánatot kért a késésért. Megnéztük az Ironman című filmet. A cseh felirat néhol segített megérteni az angol beszédet, ezek szerint nem feleslegesen járok Mirek órájára. De csak az első negyven percben segített, onnantól átaludtam filmet. Emiatt nem spoilerezek.
Kedden megint korán kellett kelni, mivel előző nap lebeszéltem Balázst a röplabdáról, ezért úszást ajánlottam helyette, mert már nagyon akart mozogni. Timet is meghívtuk, akinek nem ilyen nyitvatartás rémlett. Végülis neki lett igaza, ugyanis Balázs múltkor a bisztró nyitvatartását nézte meg De szereztünk egy hiteles nyitvatartást, ezáltal a mai kísérletünket siker koronázta. Meglepődtem, hogy körülbelül hatvan hosszt letudtam úszni úgy, hogy három hónapja nem mozogtam. Szerintem holnap nem tudok majd megmozdulni, de sebaj, átmenetileg sportembernek érezhettem magam.
Kedd délután I-ting -gel, egy tajwani csajjal, elmentem a belvárosba sétálgatni és élvezni a cseh cukrászdák remekeit. Este a menetrendszerinti nation2nation parti. Most az Exitbe szervezték, ami elég jó hely, bár a zene átlagos. A n2n partinak ez volt az utolsó kiadása ebben a félévben, ugyanis a közgázosoknak is itt a vége, és mennek nemsokára haza. Amúgy a cseheknél is létezik az a vicc, hogy miért nincs a műszaki egyetemen tavaszi szünet.
Hogy ez a post se maradjon kép nélkül:

A buli jól indult, volt sok csaj, de a kezdeti 80%-20% arány két óra körül megfordult, így Cemmel hazamentünk, majd véletlenül összefutottunk Balázzsal, aki kicsit később indult. Így tudott vele beszélgetni, én meg alhattam a villamoson. A mexikóiakat meg nem értem, hogy ilyen nemarány esetén hogyan tudnak reggel nyolcig partizni.
Szerdán a television előadás elvileg hosszabb lett volna, az óra áthelyezések miatt, de azt mondta a tanár, hogy korábban kell elmennie, aztán mégis tovább tartotta. Ezután reméltem, hogy még belefér egy kis ebéd az időmbe, mert Kate-tel csináltam volna tovább a házit. De késtem egy negyedórát és már nem volt ott. Felhívtam volna korábban, de azt hittem nincsen meg a száma, de ma rájöttem, hogy mégis meg volt. Végülis jó volt, hogy elmaradt, így legalább pihizhettem még egy kicsit, mert az éjszakai három órás alvás nem volt elég. Aztán nemsokára mennem kellett vissza az egyetemre unixra. Ebből a tárgyból elég jó vagyok, úgyhogy a tanár nekem már nem is mindig ad pontot, mert azt mondja, hogy túl sok van. Úgyhogy szoktam segíteni az egyik Juan Manuel-nek.
Óra után elmentünk Şevel és Balázzsal egy libanoni kajáldába, ekkor már olyan fáradt voltam, hogy alig bírtam enni, de hazaérve a jófajta magyar szilvapálinka helyretett és mentünk is vissza a pm bárba, ahol megnéztük az olaszok és finnek prezentációját. A finneknek van egy szörnyű fekete cukorkájuk (nálunk is van hasonló izű), amiből ráadásul vodkát is főznek. Olyan a hatása, mintha a gyomrom szaunázna egyet, utána csobbanna egyet egy jegesvizű tóban.
Tegnap a hétvégét terveztük, de végülis nem Drezda lesz, hanem Česky Krumlov vagy Karlštejn. Mert így nem kell szállásra költeni, és kezd egyre költségérzékenyebb lenni a pénztárcánk. Éjjel a randim után elnéztem a Strahov kolihoz, ahol még tartott a barbeque-zás. Már rengeteg közös vagy hasonló szót felismertünk a török srácokkal: alma, balta, kicsi, kecske, majom, kupak, padlizsán, kamionsofőr. Itt is próbáltuk szervezni, hogy ki jön vasárnap velünk, de mint mindig, most is az utolsó pillanatban fog eldőlni, hogy ki jön, így csak a vonat jöhet szóba közlekedési eszköznek. Amikor hazafelé mentünk már elment az utolsó jármű, ezért hazagyalogoltunk.
Ma is szervezgettük a hétvégét, de még semmi konkrétra nem jutottunk. Ma már nem késtem el a Kate-tel való találkáról, de még nem fejeztük be a házit, úgyhogy holnap folytatjuk. De már érzem, hogy 11 órás kelés is nehéz lesz.

Azért nem aludhattam tovább, mert Tünde busza nem sokkal később érkezett. Így a következő 4 napot városnézéssel töltöttük. Már nagyon jó idegenvezető vagyok Prágában: a szokásos Prága túrán felül megnéztük a Višehrad-ot, az állatkertet, a trójai kastélyt. Az utóbbihoz nem kellett Kis-Ázsiába elgyalogolni, csak éppen a Moldva túl oldalára.
Helyettem beszéljenek a képek:

Oroszlánt is oroszlánnal:

Nepomuki Szent János szobra a Károly-hídon. Onnan könnyű felismerni, hogy mindig öt csillaggal a feje körül ábrázolják. A szobor alatti képekhez tartozik egy mondás, miszerint, aki megérinti az visszatér Prágába. Amikor kb. 10 éve voltam itt, akkor megérintettem, és lám vissza is tértem. De amióta itt élek, nem érintettem meg, mert a végén még ittragadok.

A vár alatti kertek:

Kilátás a Petřin-toronyból:

Szüleim mesélték, hogy kiskoromban az állatkertben a flamingók elől alig lehetett elrángatni. De még most is napokig bírnám őket nézni:

A normális jegesmaci, a másik kissé hibás volt, mert az volt az egésznapos szórakozása, hogy a fejét lóbálta jobbra-balra.

Már nagyon 2.0-s vagyok: Nemcsak a rajzfilmekben csíkos:

A másik kedvenc állatom az asiatic wild ass:

Tigris, két s és y nélkül:

Ezeket a rokonainkat meg lehetett simogatni:

A trójai vár, bent sajnos nem lehetett fényképezni, pedig a nagytermének festménye nagyon tuti.

Dávid már várt a strasbourgi pályaudvaron. Még este a koli felé megnéztük a katedrálist esti kivilágításában, ami a város fő látványossága, és a hajdanán Európa legmagasabb épülete volt. Bár a második tornyát sosem építették meg. A belváros elég kicsi, és közel is volt a koli, így a legtöbb helyre gyalog mentünk. A másik költséghatékony közlekedési módszer a villamos, ugyanis nincsenek rajta ellenőrök. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy mindig másmilyen hang mondja be rajtuk a következő megállót, hol gyerekhang, hol női, hol férfi, hol német, hol olasz akcentussal. Az alatta játszott prüntyögés is véletlenszerűen változott így nem volt agyzsibbasztóan unalmas. A buszokra viszont kellett jegy, de nem voltak akkora sorok, hogy a bkv-jegyűzérek megjelenjenek, mint Párizsban.
Dávid jó szobát kapott, mert az ablakából rá lehetett látni a katedrálisra. A vizesblokk itt is a folyosón volt. Beigazolódni látszik, hogy a franciák nem fürdenek, ugyanis az egy hetes franciaországi tartózkodásom alatt nem láttam egy helyit sem a zuhanyzókban. Ezzel szemben Hasan, az egyik török srác, egyszer sokat ivott, és bevallós-részeg lett belőle, és beismerte, hogy nem minden nap mos hajat. Vicces volt: úgy mondta, mintha ez lenne a legnagyobb lelki terhe

Még aznap este megismertem Annát, a másik magyart, aki ezen a kurzuson részt vesz, és hármasban a maradék kajákból megvacsiztunk.
Hétfő reggel az EU-s intézmények székhelyeit néztük meg. Kívülről egyik se nagy szám, bent meg gondolom csak irodákat és tanácstermeket látni.

Mivel Dávidnak órákra kellett mennie, ezért sok helyet egyedül néztem meg, amit ő már úgyis látott korábban. Ezek közül az egyik a la Petite France, ami az Ill folyó apró ágai között elterülő kis területet jelöli. Négy nagy bástya jelöli a határát, melyek a város védelmét szolgálták, később a védelmi vonalat kiegészítették egy fedett híddal, amely elvileg látogatható, csak éppen aznap kezdték tatarozni, amikor odaérkeztem.

A la Petite France-ban sok favázas ház van, de a város többi részén is rengeteg található ezekből a többszáz-éves épületekből. A leghíresebb a Maison Kammerzell, amely a katedrális mellett található. A nevéből is látszik, hogy milyen viccesen keveredik a két nyelv. Elzászban olyan nyelvjárás alakult ki, amelynek megértése mind a németeknek, mind a franciáknak nehézséget okoz.

A strasbourgi katedrálisban is található egy asztronómiai óra, mint Prágában. Minden nap 12:30-kor egy kis játékot ad elő, mozognak a bábuk, kukorékol a kakas, stb. Nem tudom, hogy hogyan csinálták meg a 16. században, hogy hangot adjon ki. Maga látnivaló csak 5 percig tart, de előtte 22 perces vetítést tartanak arról, hogy mit kell majd megfigyelni. Én lemaradtam a vetítés elejéről, de nem ért veszteség, így legalább rövidebb ideig kellett kibírnom azt a tömeget, ami az óra köré nyomult.

A katedrális belső tere is elég látványos, az Angyalok oszlopának nevezett faragott pillér az asztronómiai óra előterében található.

A katedrális tetejére fel lehetett menni. Sajnos nem 140 méteres magasságba, csak a főhajók boltíveinek tetejéig, de így is szép kilátás nyílt a belvárosra. A külváros nem igazán szép, ott is csomó beton épület van.

Az épület főhomlokzata mívesen kidolgozott szobrokkal van tele. Fotózni kényelmesen lehetett, mert nem volt sok turista, de a gagyi árusok itt is jelen voltak, habár ők se tukmálták a portékájukat agresszíven.

A turistákra szakosodott boltok csak 2-3 utcát foglalnak el a katedrális környékén. Az áruk között feltűnően sok a gólya mintájú és/vagy alakú tárgy, ugyanis ez a régió kabalaállata. Annak ellenére, hogy ez a gólya a vidék jelképe, nem nyomják orrba-szájba, csak jelzésértékűek, mint az alábbi vendéglőn.

Ezenkívül van még egy csomó templom, például Szent Péter templomból négy darab van. Ezek közül a protestáns St Pierre le Jeune-t ajánlom megtekinteni, melynek freskói jó állapotban megmaradtak.
Mivel Strasbourgban is kéthetes szünet kezdődött, ezért az egyetemi kajáldák jó része nem üzemelt, és mindenki az egy nyitvatartónál nyomult. Inkább többet fizettünk máshol a kajáért, minthogy végig álljuk az órás sort. Délután elmentünk hajós városnézésre, de mivel szakadt az eső nem lehetett jó képet csinálni, de nem is volt olyan látnivaló, amit a partról ne lehetett volna látni.
Este partizni mentünk a Mosquitoba, amit brazil bevándorlók üzemeltetnek. Szinte csak külföldiek voltak, franciául nem is nagyon beszéltek odabent. Zsúfolt, de jó hangulatú hely. Erről a városról is elmondható, hogy nincs túl sok parti hely benne, és még a gyros-osok is korán zárnak.
Kedden délután átmentem Németországba az Európa hídon, ami hiába nevezetes híd, mégse szép. Még a mellette levő híd is szebb. Az falu vagy kisváros a Rajna túloldalán, ahova érkeztem, eléggé uncsi hely, van egy sétálóutcája és ennyi. Minden rendezett, kivéve a néhány graffitit és a piacot, amiből csak az elpakolást láttam. Lehet, hogy csak a piac miatt, de itt még vadiúj 5-ös bömössel is utánfutót húztak, ami Franciaországban elképzelhetetlen.

Kedden az egyik brazil csajnak volt a szülinapi partija, természetesen a Mosquitoban, ahol egy brazil bevándorlókból álló hobbizenekar játszott. A parti előtt még átmentünk egy erdélyi magyar csajhoz, aki orvosnak tanul Strasbourgban, és hívtuk partizni. Tőle megtudtam mi az a deverinca. Annyit jelent, hogy igazolás. Az alapmű itt! Remélem, hogy a deverinca varázs-szó sok google-találatot fog eredményezni, és mindenki ezt az oldalt fogja nézni. Habár ezt nem fogom megtudni, mert már egy hete nem működik a látogatottság-statisztikája az oldalamnak.
Következő nap benéztem a katedrális múzeumába illetve a kortárs művészeti múzeumba. A katedrális múzeumában volt egy pár kézzel írt könyv, ha beszélni tudnának ezek a könyvek, évekig tudnák mesélni az elmúlt ötszáz év történéseiről.

A kortárs alkotások közül ez tetszett a legjobban. Ez egy fából készült szekrény, ami többezer rajzszöget szúrtak bele. Az tükröt meg ragasztóval tették homályossá.

A Strasbourgban eltöltött 3 nap minden látnivalóra elég volt.
Este indult a buszom Prágába. Azt hittem, hogy egy buszpályaudvarról indul a busz, de csak egy külvárosi mellékutcából. Persze már tömve és késve érkezett a buszom, így a legrosszabb helyet fogtam ki, a leghátsó sor közepét. Ugyanis aludni akartam a buszon, de nem tudtam kitámasztani a lábamat, ezért állandóan lecsúsztam. Plzeňnél ugyan leszállt a mellettem ülő, de a kettővel mellettem ülő kínai úgy gondolta, hogy azon a két széken muszáj keresztbe feküdnie, ezért a maradék pár óra is kényelmetlenül telt. Hajnali 7-re visszaértem a koliba és aludtam délig.